Miért olyan vonzóak az extrém sportok?
Hol húzódik a határ a saját erősségei, lehetőségei kipróbálásának vágya és a halál kötekedésének igénye között, veszélyeztetve a saját, és néha nemcsak az életét?
Végtére is, az ember, életét kockáztatva, feszültségben tartja családját és barátait, és bizonyos esetekben társat, gyerekeket vonz magához. Minek?
Extrém- a kifejezést latinból kölcsönözték: exter- külső, kiváló forma extrememus- borderline, extrém.
Extrém: gonosz vagy stresszoldó
Történt ugyanis, hogy a földön élő emberek többsége a természettől elkülönülten és nagy tömeggel él. Sok szélsőséges azt állítja, hogy így enyhítik a társadalmi interakciókkal járó stresszt. Mások azzal érvelnek, hogy az élet képtelen, és csak az extrém sportok teszik lehetővé az érzelmek megtapasztalását.
De milyen áron! Hiszen mindenféle extrém sport mindig életveszéllyel jár. Bármennyire is győznek az oktatók a biztonságról, a berendezés megbízhatóságáról, a kalauzok tapasztalatai szerint, az extrém sportokban mindig fennáll a veszély, különben nem lennének extrémek.
A mentálhigiénés szakemberek úgy vélik, hogy az extrém sportok szükségessége, és ezért saját életük kockáztatása a depresszió és az öngyilkossági hajlamok egyik jele (gyakran rejtett). Ezt a tényt számos orvos, pszichológus, szociológus tanulmánya találja.
Valószínűleg az olvasók egy része az extrém sportok védelmében jön ki. Egyetértek!
Nem minden snowboardos ember öngyilkos vagy depressziós. De valószínűtlen, hogy az életére gondoló személy helikopterről snowboardozzon a hegyekben, ahová egyáltalán nem lehet hozzáférni a földről (heliskiing). Az ejtőernyőről való ugrás mindig kockázatot jelent, ezért miért súlyosbítja azt alacsony magasságból való ugrással, ezáltal csökkentve az ejtőernyő kinyitásának idejét és nem csak ezt (alapugrás).
A kerékpározás szinte minden gyermek és felnőtt kedvenc időtöltése, de amikor valaki kerékpárral rohan hegyeken vagy más durva terepen, ez aligha tekinthető ártalmatlan szórakozásnak. Hol van itt a küszöb, és hogyan lehet megkülönböztetni a sportot kedvelő embert a halállal játszó embertől?
Az extrém sportok folytatásának jelei olyanok, mint a halállal való játék. Folyamatosan növelni kell a veszély szintjét.
Az ember soha nem áll meg még azokban az esetekben sem, amikor olyan sérüléseket kap, amelyek korlátozzák fizikai képességeit. Az érzelmi öröm hiánya szinte mindenből, az extrém sportok kivételével, gyakran a való életből való kivonulás kizárólag az extrém világ felé.
Az idegi kimerültség jelei gyakran megjelennek:
- ingerlékenység; türelmetlenség;
- alvászavarok;
- visszatérő fejfájás, migrén;
- alacsony önértékelés (a kockázat növelésének igényeként nyilvánul meg);
- szexuális rendellenességek (a szexet szélsőségesek váltják fel);
- képtelenség a kedvenc tevékenységén kívül másra koncentrálni.
Akkor miért kell az embernek a halállal játszania?
Fiatalon és gyönyörűen halok meg
Valószínűleg kevés ember van, aki ne hallotta volna ezt a mondást. Az öregedéstől való félelem és az örökkévaló élet vágya mindig is benne volt az emberben. De az utóbbi időben a nárcisztikus társadalom egyre inkább közvetíti a gyönyörű test szükségességét. Az ideál elérésének képtelensége, valamint az a félelem, hogy öntudatlanul elutasítják, hogy szélsőséges formában játsszanak a halállal.
Hős
Sajnos sok szélsőséges, akik megpróbálják megoldani pszichológiai problémáikat, elkezdenek "hősöket játszani". Egyesek számára ez az egyetlen módja annak, hogy megnyerje egy szeretett ember szívét, vagy egyszerűen felhívja a jelentős emberek figyelmét.
- Felnőtt vagyok!
Az extrém szerelmesek többsége általában tizenéves. A tinédzser számára fontos, hogy azonosuljon társaival. Sajnos a családban a figyelem hiánya miatt a gyermeket könnyen magával ragadja a halállal való játék "romantikája". Vagy csak így lehet felkelteni a szülők figyelmét.
Gyógyír az unalomra
Az embernek nincs elég érzelme a mindennapi életben. Az okok nagyon különbözőek lehetnek, de általában mindegyik normális szülő-gyermek kapcsolat hiányában merül fel.
És ez nem a teljes lista.
Az auto-agresszió az extrém tevékenységek bármely megnyilvánulása mögött rejtőzik.
Az auto-agresszió egy önmagára irányuló tudatos vagy öntudatlan pusztító tevékenység. Az autoagresszió lehet fizikai és mentális. Ez nemcsak az extrém sportok kiválasztásában nyilvánul meg, hanem az alkoholizmusban, a kábítószer -függőségben, a szexuális partnerek gyakori cseréjében, a veszélyes szakmák kiválasztásában, a provokatív viselkedésben is.
Az érett pszichés embernek nem kell agressziót irányítania önmagára, mert az ember alapvető feladata az élet.
A pszichoanalízisben az autoagressziót a psziché védő mechanizmusának tekintik. Valójában az ember haragszik egy bizonyos külső tárgyra, de a félelem, hogy egy jelentős tárgyat saját agressziójával megsemmisít, olyan nagy, hogy az ember keresni kezd valakit, aki felé agressziót mutathat (elmozdulás). Ha ilyen nem található, akkor a személy önpusztításba kezd. Ez öntudatlanul történik.
Ilyen esetekben a pszichoanalízis segít. Az auto-agresszió sok fájdalmat és szenvedést okoz, de érzelmileg sokkal toleránsabb és elfogadhatóbb, mint az a tudatosság és képesség, hogy agressziót mutasson az agresszió kezdeti tárgya ellen.
Lenni vagy nem lenni
Érdemes tehát hobbiként extrém tevékenységeket választani?
Mindenki megválaszolja ezt a kérdést, de mielőtt még egyszer kockára tenné az életét, gondolja át, mit kap cserébe.
