Az álom nem történet, nem történet, nem film vagy színjáték. Ez valami, ami az űrben történik. A tér egyfajta megnyilvánulása.
Egy olyan térben találjuk magunkat, amelyet ébredés után (elalvás ???) közvetlenül álomnak nevezünk.
Ebben érezzük azokat a tárgyakat és jelenségeket, amelyeket ébredéskor álom tárgyának nevezünk. Az álmok mint olyanok időből és térből szőtt anyag, amelyben te és én vagyunk. Amikor álmodunk, azt hisszük, hogy ébren vagyunk, mint ahogy ébren vagyunk. Ezért annak érdekében, hogy a lehető legpontosabban reprodukáljuk mindazt, ami velünk történt az álmok világában, fontos, hogy térszerkezetek formájában emlékezzünk rájuk.
A memória jóval azelőtt létezett, hogy kilobájtban mérték volna. A klasszikus ókor idején a memóriát térbeli valóságnak tekintették, és ezért bizonyos helyet foglaltak el az emlékezésre szoruló információk tárolására. Az ókori Róma szónokai megtanulták fejleszteni a memóriát, egyfajta memória "raktárban" haladva. Ez a "kamra" a következő módon épült.
Egy üres épületben sétálva a hosszú tógába öltözött szónok igyekezett a figyelmét a körülötte lévő tér minden vonására összpontosítani. Ez addig folytatódott, amíg fejből megtanulta a ház minden zugát, minden repedését. Miután ezt a teret szilárdan rögzítették a memóriában, tárolóként lehetett használni különböző tények memorizálására. Például meg kell jegyeznie egy 500 soros verset. Ehhez az első jobb lépést követően tegye az első sort abba a sarokba, ahol a márvány kissé megsárgult; a második sor illeszkedik a harmadik lépésbe jobbra; a harmadik a lépcső tetején lévő oszlopnál van (az egyik vörös eres márvánnyal díszített). Így minden, amire emlékezni kell, elhelyezhető az épület bizonyos helyein. És miközben mentálisan végigmegy ezen az épületen - kifejleszteni magában a tér -tárgy viszonyok helyreállításának éppen ezt a képességét.
Számos gyakorlatot ajánlunk a mnemonika ősi művészetének (az emlékezet fejlesztésének művészete) felhasználásával.
1. Feladat
IRÁNYÍTÁS AZ ÁLMOK VILÁGÁBAN
Nézzen körül, azonosítsa a körülötte lévő teret, és győződjön meg róla, hogy ébren van. Most próbálja megérteni, hogy amikor álmodik, ugyanúgy gondolkodik, mint ébren. Ezután győződjön meg arról, hogy ébren van, de ez nem jelenti azt, hogy nem álmodik.
Amikor ez a megértés behatol a tudatodba, kezdj abból a tényből fakadni, hogy valóban álmodsz.
Egy álomvilágban találja magát, amely minden oldalról körülvesz, ahogy éjszaka történik. Ez a világ teljesen valóságos. Érintse meg a talajt - nehéz. Csípje meg a kezét. Érzed?
Most kezdjen el mozogni az eltalált térben. Továbbra is tisztában van azzal, hogy egy hétköznapi álomban mozog. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy minden, ami körül történik, valóság. Gondosan tanulmányozza a tér minden tárgyát.
Ismételje meg ezt a gyakorlatot a lehető leggyakrabban.
2. gyakorlat
AZ ÁLOMTÁRGYAK FELSZERELÉSE AZ EMLÉKBEN
Azt álmodja, hogy memóriagyakorlatot végez az Egy rövid tanfolyam az álmodásban című könyvből. Itt óvatosan mindkét kezébe veszi, és alaposan megvizsgálja. Ezután lassan forgassa el egyszer, és ezt a könyvet lassan forgó tárgyként fogja fel.
Csukd be a szemed.
Most forduljon emlékezetéhez, és állítsa vissza a könyv képét, mint az álom tárgyát. Próbálja emlékezni, hogyan forog, és hogyan nézett ki különböző szögekből.
Ismételje meg ezt a gyakorlatot több különböző tárggyal.
3. gyakorlat
"TÁROLÁSI" EMLÉK LÉTREHOZÁSA
Válasszon néhány négyzetméteres teret, ahol szabadon mozoghat, például egy több elemet tartalmazó helyiséget. A legapróbb részletekig emlékezzen a benne található tárgyak helyére. Ezután üljön vagy feküdjön le, csukja be a szemét, és ismét gondolatban járja körbe a szobát, és óvatosan "nézze meg" annak tartalmát. Ha gyakran megismétli ezt a gyakorlatot, a jövőben nehézségek nélkül meg tudja csinálni. Bizonyos tárgyak könnyebben megjegyezhetők, ha először megérinti őket kézzel vagy szagolja. Amikor ezt a fontos "mentális fotózási" gyakorlatot végzi, próbálja összehangolni minden érzékszervét a lehető legjobban.
Most neked is, mint az ókor szónokainak, saját "tárházad" van az emlékekről.
4. gyakorlat
A HÁZ KÉPZELETES ÚTJA
Vájjon memóriájába, és próbálja meghatározni, melyik házat vagy lakást ismeri a legjobban. Legyen ez a szülei háza, vagy az a szoba, amelyben most él. Szánjon egy kis időt, és varázsoljon néhány jól ismert házat, hogy eldöntse, melyikre emlékszik pillanatnyilag.
Miután végigolvasta ezt a gyakorlatot, csukja be a szemét, és egy pillanatra koncentráljon a légzésére. Érezze, hogy a levegő kitölti a tüdejét, és milyen érzések árnyalatait éli meg a teste. Kezdje a lába érzéseivel, mentálisan lépjen felfelé. Ne siess. Akkor képzeld el a házat, ahová mentálisan be akarsz lépni. Nézze meg a homlokzatát vagy bármely más helyet, ahol a bejárat található. Alaposan nézd meg. Ügyeljen minden részletre. Vannak ablakok? Milyen színű a fa, tégla vagy más építőanyag, amelyből készült? Ügyeljen a legapróbb részletekre is. Ezután fordíts hátat a bejáratnak, és nézz körül. Mit látsz? Ezután kezdjen lassan visszafordulni, amíg ismét a bejárattal szemben találja magát. Ha van ajtó, melyik magas? alacsony? milyen színű? Hol található a kilincs és a harang?
Most nyissa ki az ajtót, és lépjen a küszöbre. Nézz körbe. Hagyja, hogy a szeme hozzászokjon a megvilágítás lehetséges változásához. Nézd meg a padlót. Hogy néz ki? Ez kő? Faipari? Lehet, hogy más anyagból készült? Ha a memória nem működik, használja a fantáziáját. Milyen falak vannak a házban? Nézz fel. És a mennyezet? Most kezdjen lassan mozogni azon a helyen, ahol éppen tartózkodik. Ha az ajtóból nem vagy a konyhában, menj oda. Ne felejtse el, hogy lassan jár. Van elég idő. Nézzen körül alaposan, fel, le, maga elé, jobbra, balra, nézzen vissza. Ha meglát egy érdekes tárgyat, menjen hozzá és vizsgálja meg.
Miután a konyhában, menjen a mosogatóhoz. Van csaptelep? Mi ez a daru? Mi van a mosogató alatt? Van tűzhely vagy más főzőedény? Mit használnak - gázt, áramot vagy fát? Mi található a tűzhely és a mosogató között?
Miután alaposan megvizsgált mindent, lassan sétáljon arra a helyre a házban, ahol az ágya van. Lassan, még lassabban. A mozgások lelassításának képessége az egyik legnehezebb pillanat az álmok remegő képeinek észlelésének művészetében.
Itt állsz az ágyad előtt. Nézz körül, fel, le. Nézze meg alaposan magát az ágyat. Menj fel, és ülj le a szélére. Akkor feküdj le. Lassan! Ha takaró van az ágyon, takarja le magát vele. Most csukd be a szemed, és emlékezz az összes érzésre, amit valaha is átéltél ezen az ágyon fekve. Ne változtassa meg testhelyzetét, amíg nem hozta létre pontosan azokat. Most ülj le és nézz körül. Változott valami a környezetedben? Nézz körül, fel, le.
Ezt követően lassan keljen fel, és lassan lépjen az ajtóhoz, amelyen belépett. Nézz körül. Változott valami, amíg otthon volt? Most nyissa ki az ajtót (ha zárva volt), és menjen ki. Álljon háttal a háznak, és lassan ébredjen fel, ahol ül, és olvassa ezt a könyvet. Figyelje meg alaposan a tudat átmenetét az álmodozó fázisból az ébredés fázisába.
Az alábbi gyakorlatok az álmok rögzítéséhez kapcsolódnak. Nagyon fontos, hogy papírra írja az álmait. Hiszen gondoljunk csak bele: milyen gyakran látunk olyan álmokat, amelyeket úgy tűnik, semmi sem törölhet ki az emlékezetből! De aztán eltelik néhány perc, néha pedig másodperc is, és nyomtalanul eltűnnek a tudatunkból. Jegyzeteléssel megakadályozzuk az ilyen eltűnést, és létrehozunk egy memória támogatást, amely lehetővé teszi, hogy mindig visszatérjünk ehhez vagy ahhoz az álomhoz. Néha csak az írott szöveg marad meg az álomból. Mint hieroglifák az elfeledett kultúra romjain, mint feliratok egy ősi sírkövön.
Vannak emberek, akik azt mondják, soha nem álmodnak. Ez téves állítás. Azt kellett volna nekik mondani, hogy nem emlékeznek az álmaikra. A laboratóriumi vizsgálatok megállapították, hogy mindannyiunknak körülbelül öt periódusa van az éjszaka folyamán, amikor álmodunk. Az álom során a szemgolyók gyors mozgása történik a zárt szemhéjak mögött. Ezt az alvási fázist REM -álomfázisnak nevezik. Annak a ténynek köszönhetően, hogy az éjszaka folyamán mindegyik fázisnak körülbelül öt van, szinte lehetetlen emlékezni minden álomra. Ezenkívül a tudatnak az álmok fázisából az ébrenlét fázisába való átmenetét az álomképek törlése kíséri. Ezért a kihívás az, hogy elkapjuk az álmot, mielőtt örökre eltűnik.
5. gyakorlat
ÉSZREVÉTEL Az ébredés pillanatára
Adja meg magának azt az irányt, hogy az ébredés a lehető legtudatosabb legyen. Próbáld meg igazán átélni ezt az átmenetet az alvásból az ébrenlétbe. Amikor felébred, mielőtt megszólal az ébresztő, továbbra is hazudjon anélkül, hogy megváltoztatná testhelyzetét, és nézze meg, ahogy az álom valóra válik. Figyelje az ébredő test érzéseit: van -e feszültség és hol van, milyen érzések vannak a fejben, hogyan lélegzik stb. Ismételje meg a gyakorlatot naponta egy hétig, miközben próbáljon nem emlékezni minden álomra. Csak az ébredés pillanatának megfigyelése a fontos.
6. gyakorlat
KÉSZÜLÉS AZ ÁLMOK RÖGZÍTÉSÉRE
Miután egy hétig elvégezte az 5. gyakorlatot, tegye a füzetét és a tollat az ágy mellé. Helyezzen egy gyenge fényű izzót elérhető helyre. A megvilágításnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy meg tudja különböztetni saját kézírását. Tehet fel magnót is, amelyet hanggal kapcsol be. Itt azonban problémák merülhetnek fel, mivel egy további lépést vezetnek be az álom és annak rögzítése között. A belső pszichológiai korlátok megakadályozhatják, hogy a magnóra rögzített álom szövegét papírra vigye át, és csak több órányi motyogó kazettája lesz.
Most ismételje meg az előző gyakorlatokat, ne feledje, hogy egy füzet türelmesen várja Önt az ágy mellett. Próbálj meg nem emlékezni az álmokra. Ha még emlékszel valamire, írd le.
7. gyakorlat
FELVÉTELI ÁLMOK
Ha szabadon felidézheti álmait, akkor kezdje ezzel a gyakorlattal. Az alábbi három álomrögzítési módszert ismertetjük:
1. Amikor felébredsz, elkapsz egy megragadhatatlan álom töredékét. Hazudjon tovább, anélkül, hogy megváltoztatná helyzetét. Képzeld el, hogy vadászkutya vagy, mozdulatlanságba dermedve, és figyeled a zsákmányát. Ne rohanjon azonnal a notebookjához. Először is gondolj egy kicsit arra, amiről álmodtál. És csak ezután vegyen elő egy tollat, és írja le részletesen mindazt, amire emlékszik az emlékezetében maradt álomtöredékből. Feküdj le még egy kicsit. Hagyd, hogy tudatod újra megérintse ezt a képet. Ez gyakran ahhoz vezet, hogy ugyanazon álomból más képet állítanak helyre. Írd le azt is. Gyakran előfordul, hogy az egész alvás így helyreállítható.
2. Amikor felébredsz az éjszaka közepén, úgy érzed, hogy emlékszel az egész álomra. Az az érzés ugyanakkor, hogy túl sok részlet volt benne, és lehetetlen mindet leírni. Ebben az esetben először írja le a legjellemzőbb részleteket, ehhez használjon néhány rövid leíró szót, amelyek később támaszul szolgálnak emlékezetéhez. Például: "építkezés, Szent Bernát Angi, bulldog, harc, nyak, eltűnt, attól tartok. Visszatért, öröm." Aztán menj újra aludni. Ha reggel nem tudja visszaállítani az alvást kulcsszavakkal, az azt jelenti, hogy valami nem működik. Ha vannak asszociációk, menjen képről képre, ahogy egy képzeletbeli utazáson keresztül a házon (4. gyakorlat), és próbálja meg leírni minden részletét, hogy többé -kevésbé világos legyen Ön és mások számára. Az a tény, hogy az álom szemantikai terhelése gyakran elveszik a felvétel során.
3. Reggel felkelve emlékezzen álmára. Először rögzítse az utolsó jelenetet, majd a többit hozza létre újra, a végétől az elejéig haladva. Vagy csak írjon le mindent az elejétől a végéig. Ne fordítson túl sok figyelmet a cselekményre, különben a képek részletei elveszhetnek. Az ideális megközelítés a képek belülről történő leírása, vagyis az események közvetlen résztvevőjének szemszögéből.
Zuhanyozás és reggelizés közben összpontosítson arra, hogy óvatosan emlékezzen az álomra. Elmondhatod valakinek, ha úgy tetszik. Valójában ugyanakkor gyakran felidéződnek azok a részletek, amelyek kívül estek a látomáson. Még ha hallgatója semmiféle megjegyzést nem fűz hozzá, akkor is úgy néz az álomra, mintha kívülről látná. A hangos történet megváltoztatja az észlelés perspektíváját. Emlékezz az álomra, mint egy vers. Ha hangosan belegondol, az alvás, mint egy illatos virág, szavakat kezd generálni. Így egész nap kapcsolatban maradhat az alvásával. Minden alkalommal, amikor egyedül van önmagával, térjen vissza néhány pillanatra aludni, emlékezzen minden részletére. Lefekvés előtt állítsa vissza az alvást az elejétől a végéig.
Jó éjszakát.
Próbáljon meg nem kiválasztani konkrét álmokat a rögzítéshez. A belső pszichológiai korlátok jelenléte gyakran ahhoz a tényhez vezet, hogy első pillantásra ez vagy az álom jelentéktelennek tűnhet, míg némi feldolgozás után kiterjedt elemzési anyaggal szolgálhat. Vannak, akik nem írnak le olyan álmokat, amelyek tartalmát feleségeik, férjeik, szüleik, vagy egyszerűen az orrukat a saját üzletükbe tűző emberek nem hagyják jóvá: "Mindig az az érzésem, hogy amikor nem vagyok ott, valaki megpróbálja hogy belenézzek a füzetembe " - mondják. Ezért köszönjük meg Szent Ágostonnal együtt a felsőbb hatalmaknak, hogy eltávolították tőlünk az álmainkért való felelősséget, és nyugodt szívvel írjuk le mindet.
Soha ne gondolja, hogy ez vagy az álom örökre az emlékezetében maradt, és nem kell leírni. Egy ilyen "kitörölhetetlen" álmot öt perc alatt el lehet felejteni.
8. gyakorlat
TÚL ANYAG SZERVEZÉSE
Most fontolja meg az "én soha nem álmodom" kijelentéssel ellentétes problémát: "Annyi álmom van, hogy egész éjjel le tudom írni őket, és minden este hét újat látok."
A pszichoanalízis gyakorlatában gyakran előfordul, hogy a betegek annyi anyaggal érkeznek az álmokról, hogy csak mi foglalkozunk vele. Néha ez a pszichológiai korlátok jelenlétének köszönhető, amelyekben jelentős jelentőségű anyagok vesznek el a rengeteg egyéb információban. Általában az emlékezet álmokkal foglalkozó része olyan sok anyaghoz alkalmazkodik, amelyet a nappali tudat fel tud dolgozni. Ha valamilyen oknál fogva ez nem történik meg, akkor nem látom szükségét annak, hogy egész nap vöröses szemmel sétáljak, gyengeséget érezzek minden végtagban csak azért, mert egész éjszaka rögzítette álmait, és nem aludt eleget. Ebben az esetben emlékezzen két álomra - és ez elég. Ha többet álmodik, és ezen álmok között meglepően élénk és meggyőző lesz, írja le a füzetébe. Más álmokat fel kell áldozni.
Ha a fent leírt gyakorlatokat iskolásként végzi, aki nyári munkát kapott, és ha minden alkalommal, anélkül, hogy teljesen befejezte volna, fél attól, hogy rosszul lesz, ez különféle típusú belső pszichológiai akadályok kialakulásához vezet. Mindig tisztában kell lennie azzal, hogy kinek a szemével nézi e gyakorlatok teljesítményét - Sherlock Holmes szemével? Misztikus? Olyan személy, aki öngyógyítással foglalkozik? Kutató?
Az álmokkal dolgozva az ember folyamatosan pszichológiai akadályokkal találkozik. Ez gyakran a munka iránti idegenkedés érzését eredményezi. Próbálja a lehető legmélyebben érezni ezeket az akadályokat. Ezek abban nyilvánulhatnak meg, hogy undorodást, unalmat érezni kezd, azt az érzést, hogy a legcsekélyebb apróságokat csinálja, vagy hülye helyzetbe hozza magát. Ne próbálja meg lebontani ezeket az akadályokat - csak figyeljen rájuk. Ne zavarja őket. Sokkal fontosabb, hogy ne ezt vagy azt a pszichológiai akadályt próbáljuk leküzdeni, hanem megtanulni érezni.
