A "Home Doctor" magazin szerint Leonardo da Vinci szándékosan "meghosszabbította" a napot egy speciális kúra segítségével: 4 óránként 15 percet aludni ment. Ily módon csak napi másfél órát töltött alvással, ugyanakkor jól aludt.
Az olasz Claudio Stumpi ilyen rezsimet tapasztalt magán, és gondoskodott arról, hogy se a teljesítmény, se a memória ne szenvedjen. Azonban, miután hat hónapig Leonardo rezsimjében élt, ennek ellenére áttért a hétköznapi nyolc órás alvásra: nem lévén zseni, egyszerűen nem tudott mit kezdeni az alvástól megszabadult idővel.
Az amerikai történészek pedig rájöttek, hogy 500-200 évvel ezelőtt az európaiak általában "két szakaszban" aludtak. Napnyugta után első álmukba estek, majd éjfél után azonnal felébredtek, és 1-2 órát a sötétben pihentek. Néha csendesen beszélgettek, megbeszélték a nap eseményeit, elmélkedtek a látott álmokon, imádkoztak, vagy egyszerűen csendben gondoltak valamire. És akkor következett a második, úgynevezett reggeli álom. Ezért, ha az éjszaka közepén felébred, és egy ideig nem tud elaludni, ne csüggedjen - ez nem álmatlanság, hanem az emberekben rejlő normális alvás, de sokan elvesztik a nappalok mesterséges meghosszabbítása miatt.
