Zavaros időket élünk, barátaim, rossz és rossz időkben. Mert körülötted csak azt hallod, hogy mindenki manipulál minket. Bekapcsolod a tévét, és ott manipulálnak, kommunikálsz a barátaiddal, ők pedig manipulálnak, bemegy a boltba, és ott is manipulálnak, légy egészséges, ne köhögj!
Az ember egy lépést sem tehet, nehogy valahol rosszindulatúan manipuláljanak az elmével.
A manipuláció egyfajta pszichológiai befolyás, amely egy másik ember szándékainak látens felkeltéséhez vezet, amelyek nem esnek egybe a meglévő vágyaival.
A manipuláció általában rejtett (vagy tudatalatti) pszichológiai hatást jelent a beszélgetőpartnerre annak érdekében, hogy a manipulátor számára előnyös magatartást érjen el. Ez pedig egyfajta misztikus árnyalatot ad a manipulációnak, mintha sérülés vagy gonosz szem lenne.
A manipuláció rejtett pszichológiai hatás a kommunikációs partnerre annak érdekében, hogy jótékonyan viselkedjen.
Bár rejtve van és nem látható, manipulációnak tűnik, de ha nyílt és explicit, akkor mi ez?! És kényszeríteni az embert valamiféle "jótékony viselkedésre" teljesen nyíltan és egyértelmű módon lehetséges: például ököllel fenyegetőzni. Akkor ez már nem manipuláció, hanem pszichológiai nyomás, nem?!
A manipuláció rejtett kényszer, gondolatok, szándékok, érzések, attitűdök, attitűdök, viselkedés programozása.
A manipuláció definíciójában minden nem igaz. Nos, először is lehet, hogy rejtve van, de nem kell. Másodszor, ez nem bármilyen hatás (mintha az emberi viselkedés irányítását jelentené), hanem csak ösztönzés (a manipulátor által a kívánt cselekvés végrehajtására való ösztönzés). És végül, a manipuláció során "beszélgetőtársa" bárki (vagy bármi) lehet, akit csak akar: egy könyv vagy egy folyóirat borítója, egy reklám vagy szöveg, hang vagy kép.
Gondolkozzunk el egy pillanatra, hogy mi is az a manipuláció, mi a lényege és értelme, és próbáljuk meg ezeknek a gondolatoknak a segítségével kimerítő fogalmat adni a manipulációról.
A manipuláció bármilyen jellegű (igen, abszolút bármilyen: hangok, szavak, gesztusok, arckifejezések, testtartások, magazinban megjelenő képek és újsághirdetések) célzott inger, a cél (ez szükséges, a manipulációnak mindig van célja!) reakciók.
A manipuláció olyan ingerek használata, amelyek előre meghatározzák a rájuk adott választ, és amelyeket pontosan használnak egy ilyen válasz kiváltására. Például, ha tudja, mit mondjon a barátjának, hogy felbosszantsa, és ezt elmondja neki, akkor manipulál.
Manipuláció - azon reakciók feltételezésén alapul, amelyek ezt vagy azt az ingert okozzák. És ha ez a feltételezés téves (például a hirdető egy komplex szuggesztív pszichotechnológiát vezetett be a reklámba, ami valamilyen oknál fogva nem működött), ez a művelet továbbra is manipulatív.
Másrészt, ha egy befolyásoló ügynök (kommunikátor) ingert használ anélkül, hogy feltételezné (vagy nem tudná), milyen reakciót fog okozni, akkor ez a cselekvés nem manipuláció.
A manipuláció mindig bizonyos ingerekre adott reakciókra vonatkozó feltevéseken alapul, amelyek vagy a társadalmi általánosítás, vagy az egyénre vonatkozó egyéni ismeretek eredménye.
A manipulatív cselekvés szükségszerűen tartalmaz ismereteket arról, hogy milyen reakciónak kell következnie a bemutatott ingerre. És minél pontosabb ez a tudás, annál hatékonyabb lesz a manipuláció.
Nem leszek lusta hangsúlyozni egy fontos dolgot, amely minden önbizalom ellenére észrevétlen marad. A manipuláció mindig a reakció ismerete, ami azt jelenti, hogy a reakció már létezik, függetlenül attól, hogy tudunk -e róla vagy sem.
A manipuláció nem alakít ki reakciókat, inkább azokat érinti, amelyek már kialakultak. És ha nem bírod elviselni, amikor felemelik a hangodat hozzád, akkor csak felemelik a hangodat hozzád, és pontosan azért, mert nem bírod. Ha úgy gondolja, hogy egy jó mobiltelefon vásárlása boldoggá tesz, akkor a reklám pontosan ezt fogja mondani, és pontosan azért, mert így gondolja. A manipuláció ugyanis mindig azon a hozzáálláson alapul, amit mindenhez mondanak és mutatnak.
A kémfilmek mindig azt mutatják be, hogy egy ügynök először keresi a jelölt személyiségének leggyengébb pontjait, majd elkezdi ezeket „fejleszteni”.
Az egyik jelölt pénzéhség, a másik gyáva, a harmadik szerető, a negyedik túl büszke és ambiciózus. A manipulátor minden esetben megadja neki, amit akar: pénzt, biztonságot, gyönyörű nőket, csodálatot. A manipuláció engedékeny vagy nyomást gyakorol a gyengeségeire.
A manipuláció témájú kiadványokban nagyon gyakran hallani arról, hogy milyen rossz manipulálni, és mennyire fontos, hogy őszinte és becsületes emberek legyünk, mindig azt mondva, amit valójában gondolnak. Nem tudom, milyen prototípusra gondolnak az ilyen kiadványok szerzői, de biztosan tudom, hogy legalább egy "őszinte és őszinte" karaktert mindenki hall, ez Rzhevsky hadnagy, a számtalan anekdota hőse. Egyszerűen így szólt: - Madame, de hadd lőjek egyet?
A manipulációknak való ellenállás vagy az ellenük való védekezés kevés haszonnal jár, és rendkívül terméketlen, mint például a repedt hajóból felkapni a vizet. Ha a manipuláció a gyenge pontjainak felfedezésén és az ezekre gyakorolt későbbi befolyásoláson alapul, akkor a legpraktikusabb és leghatékonyabb ellenhatás minden manipulációval szemben az lesz, ha ezeket a gyenge pontokat megszüntetjük, majd a rájuk gyakorolt hatás egyszerűen értelmetlen lesz, anélkül, hogy minden hatást a manipulátorra, és arra kényszeríti, hogy hagyjon fel ezekkel a hatásokkal.
Különböző mértékben mindannyian tudjuk, hogy milyen eredmény követi jelzéseinket, ingereinket (szavak és gesztusok, érzelmek és hangárnyalatok). És a legtöbb esetben, függetlenül tudásunk minőségétől és pontosságától, jeleket közvetítünk a külvilág felé, már a válaszokra vonatkozó feltételezéseink alapján. Ennek eredményeként mindannyian manipulatívak vagyunk. Mindannyian naponta több száz és ezer manipulációt hajtunk végre, szigorúan a számunkra kívánatos és hasznos ingereket továbbítva a külvilág felé.
A manipuláció pedig ebben az esetben az interperszonális (és társadalmi) kommunikáció adaptív (adaptív) mechanizmusaként működik, amely figyelembe veszi az ingerekre adott válaszok sajátosságait, és mindig kiválasztja a leghatékonyabb kommunikációs stratégiákat, amelyek rugalmas és pontos "hangolást" tesznek lehetővé a a beszélgetőpartner egyénisége, vagy a társadalmi egyéniség társadalma (mentalitás, hagyományok, nemzeti jelleg).
