Az Arizona és a Harvard Egyetemek, valamint a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatói modellt építettek a Tejút fekete lyukainak tömeges eloszlására-írja a Compulenta.
Az ilyen eloszlást szükséges elemnek tekintik a gravitációs hullámokat kereső obszervatóriumok által rögzíthető események gyakoriságának kiszámításakor.
Segítenie kell az asztrofizikusoknak is a pulzár és a fekete lyuk által alkotott egyedi bináris rendszerek eredetének és jellemzőinek megértésében.
Ismeretes, hogy egy szupernóva -robbanás során neutroncsillagok és fekete lyukak is keletkeznek, és a köztük lévő határ 2-3 naptömeg tömege szerint halad át. Munkájukban a szerzők figyelembe vették a Tejútrendszer összes ismert röntgen bináris fájlját, amelyek fekete lyukakat tartalmaztak, és 16 objektumot választottak ki, amelyek meglehetősen pontosan meghatározott tömegűek. Három csoportra osztották őket, amelyek a rendelkezésre álló kísérleti adatok mennyiségében és minőségében különböztek egymástól.
A kapott eloszlás meglehetősen szűknek bizonyult. Normál eloszlásként ábrázolható, átlagos értéke 7,8 naptömeg, és egyértelműen hiányoznak belőle a 2–5 naptömegű fekete lyukak.
A munka második részében a tudósok meggyőzően bizonyítják, hogy a magasabb tömegek felé való elmozdulás nem jár semmilyen megfigyelési sajátossággal, és egy 16 bináris rendszerből álló készlet megfelelően képviseli a Tejútrendszerben található csillagtömeg fekete lyukainak teljes halmazát.
Ha ezek az adatok megerősítést nyernek, az asztrofizikusok tisztázni tudják a csillagok robbanásai során kialakuló fekete lyukak kialakulásának elméletét - számol be a NewScientist.
