A tudósok elmagyarázták, hogy az alacsony kalóriatartalmú étrend miért hosszabbítja meg az életet hatékonyabban, mint a testmozgás. Német állatkertek egy csoportja tanulmányozta a táplálkozás és a testmozgás hatását az egerek élettartamára. A kutatók az American Journal of Physiology című folyóiratban tették közzé eredményeiket.
A Douglas Hoofman vezette kutatók korábban megszerzett tények alapján végezték kísérleteiket. Korábbi kísérletek kimutatták, hogy a rendszeresen fizikai aktivitást kapó egerek átlagosan tovább élnek, mint az azonos étrendet kapó "lusta" társaik. A testmozgás jótékony hatása annak köszönhető, hogy gátolja bizonyos betegségek kialakulását. Ennek megfelelően a fizikailag aktív egerek hosszabb élettartamúak.
A gyakorló csoport hosszú életű egereinek élettartama azonban összehasonlítható volt a fizikailag inaktív csoport hosszú életű egereivel (feltételezve, hogy mindkét csoport egerei azonos mennyiségű ételt kaptak). Így a testmozgás megakadályozhatja a betegségek korai halálát, de önmagában nem hosszabbítja meg az életet. Ugyanakkor a jelentősen kevesebb ételt kapó csoport hosszú élettartamú bajnokai sokkal tovább éltek, mint a fizikailag aktív csoport bajnokai.
Mindezek a tények megerősítik, hogy az elfogyasztott kalória mennyiségének csökkentése hatékonyabb védekezés a betegségek ellen, mint a testmozgás. Ezenkívül a böjt, mint olyan, bizonyos esetekben növelheti a várható élettartamot.
A fiziológiában két fő elmélet ismerteti a böjt nagy előnyeit a fizikai aktivitáshoz képest. Egyikük szerint a testmozgás további stresszt okoz a szervezetben, szövetkárosodást okoz, és növelheti a DNS mutációinak valószínűségét is. Egy másik elmélet szerint a böjt olyan élettani változásokat idéz elő, amelyek meghosszabbítják az életet.
Hufman és kollégái úgy döntöttek, hogy kipróbálják, hogy melyik elmélet érvényes. Kísérleteik során integrált megközelítést alkalmaztak, és sok különböző tényezőt mértek. Megmutatták, hogy azoknak az egereknek, amelyek annyi ételt kaptak, amennyit akartak, megnövekedett az inzulinszint a vérben. Ennek megfelelően megnőtt a cukorbetegség kialakulásának kockázata. Ezenkívül a "falánkban" megnövekedett az inzulinszerű növekedési faktor IGF-1 szintje, amely részt vesz a sejtek növekedésének és halálának szabályozásában. A fizikailag aktív egerek vérében az inzulin és az IGF-1 mennyisége minimális volt.
A kutatók azt is megállapították, hogy a többi csoporthoz képest azoknál az egereknél volt a legnagyobb DNS -károsodás, amelyek nem gyakoroltak, de korlátlan mennyiségű ételt fogyasztottak. Ez a mutató az életkor előrehaladtával növekszik, de a böjt önmagában vagy fizikai aktivitással kombinálva lelassíthatja a folyamatot.
Így a tudósok kimutatták, hogy a testmozgás nem okoz szövet- vagy DNS -károsodást olyan erősen, hogy lerövidítse az élettartamot. Másrészt kutatásaik megerősítik, hogy a böjt elősegíti az anyagcsere -változásokat, amelyek végül meghosszabbítják az életet.
Az embereknél hasonló mechanizmusok működhetnek. Korlátozott kísérleti bizonyíték van arra, hogy az éhezés hasonló biokémiai változásokat idéz elő az emberekben. Az emberekben elfogyasztott kalóriamennyiség csökkentésével kapcsolatos kísérletek elvégzése azonban nehéz, mivel a "kísérleti" panaszkodik az erős éhségérzetre és gyengeségre, és néhányan abbahagyják a kísérletben való részvételt.
