Több mint 2000 éve nem csillapodik a vita arról, hogy mit képviselt a betlehemi csillag, amely az égbolton villogott a Megváltó születésekor, és kik voltak azok a bölcsek, akik az újszülöttet köszöntötték?
Máté evangéliuma azt mondja, hogy amikor Jézus megszületett Betlehemben, a bölcsek keletről jöttek és kérdezni kezdtek: „Hol van az, aki a zsidók királyának született?
Mert láttuk csillagát keleten, és azért jöttünk, hogy imádjuk őt."
Csillagászati szempontból a titokzatos csillagról több mint kevés információ áll rendelkezésre. Korábban valamilyen üstökös áthaladásához kapcsolódott a Föld közelében, most gyakrabban hajlanak a szupernóva -robbanás mellett. De az ősök körében az üstökös a szerencsétlenség hírnökének számított - ha megjelenik a mennyben, a mágusok nem tartották volna olyan örömteli esemény szimbólumának, mint a Messiás, a zsidók királyának születése. Ami a szupernóva -robbanást illeti, ilyen jelenség esetén az égi koordináták változatlanok maradnak. Az evangéliumban azonban egyértelműen kijelentik, hogy a mágusok mozgó csillagot követtek, amely végül megállt azon a helyen, ahol a szent baba volt. Látva ezt az egyértelmű jelet, a mágusok örültek, beléptek a házba, ahol meglátták Máriát a babával.
Végül a legfontosabb: ha a Betlehemi csillagot természetes jelenségnek tekintjük, akkor felmerül a kérdés: miért nem látta ezt Júdea egyik lakója sem? A mágusok, akik valahonnan messziről érkeztek, meséltek nekik a csillagról, de mégsem látta egyik zsidó sem. Éppen ezért, hogy megtudja, hol van Jézus, az áruló Heródes király, aki Júdeát uralta, megkérte a mágusokat, hogy találják meg.
Mindebből az következik, hogy a Betlehemi Csillag nem anyagi kozmikus tárgy volt, hanem egy isteni látomás, amelynek célja az volt, hogy segítsen a mágusoknak küldetésük teljesítésében - elmondani a világnak a Megváltó születését.
Végezzük el a történeti vizsgálatot, hogy honnan jöttek a mágusok? Az evangéliumban Máté a bölcseket hívja. De eredetileg az Újszövetség görög változatában, amelyet alig 40 évvel Jézus feltámadása után írtak, ott volt a "magoi" szó, ami azt jelenti, hogy "varázslók, varázslók, természetfeletti erők segítségét kérik".
Később e szó negatív konnotációja miatt helyébe "bölcsek" és "bölcsek" léptek. Sőt, a "mágusokhoz" a legközelebb állnak a "mágusok".
Ha a "történelem atyjához" Herodotoszhoz fordulunk, egy fontos dolog világossá válik. Az ókorban a mágusok egy vallásos közösség tagjai voltak, amelyek valahol a Kaszpi -tenger partján éltek. Kr. E. NS. a perzsa legősibb vallás papjai lettek - a zoroasztrizmus! A mágusoknak nagy befolyása volt, hiszen nemcsak papok, hanem ezoterikus mesterek is voltak: asztrológusok, gyógyítók, varázslók és - ami nagyon fontos - az álmok tolmácsai.
Az ókori perzsák azt hitték, hogy az istenek álmukban beszéltek hozzájuk - tanácsokat adnak, értesítenek a közelgő eseményekről, figyelmeztetnek a veszélyekre. Ám egy hétköznapi ember nem tudta megérteni az "álmok nyelvét". A bölcsekhez kellett fordulnia, akik tudták, hogyan kell elmagyarázni, mi az. Sőt, vitathatatlan tekintélyükből ítélve előrejelzőként, valóban felruháztak azzal az ajándékkal, hogy a globális információs mezőből szerezzenek információt, ahogy most mondják.
Tegyük fel, hogy a mágusok a Perzsa Birodalomból származnak. Ezt megerősítik a római katakombákban készített képeik, amelyek 1700 évvel ezelőtt készültek a korai kereszténység idején. Ott tipikus perzsa öltözékben vannak - köpeny, hosszú nadrág, hegyes kalap a fejükön. Ebben a ruhában a mágusok megjelennek a 6. században készült mozaikfestményeken, amelyek az olasz Ravenna város templomának falait díszítik.
Miért indultak hirtelen egy távoli, nehéz és veszélyes útra a zoroasztrizmus ősi keleti vallásának papjai, hogy tiszteletet mutassanak a kereszténység leendő megalapítójának, a jövőben potenciális vetélytársuknak? A keresztényekhez hasonlóan a zoroasztriánusok is hittek egy Istenben, akit Ahuramazdának hívtak. És abban is, hogy a gonosz szelleme ellenáll neki - a keresztények számára ez az ördög. Küzdelmükben a végső győzelmet a Messiás, vagyis a Megváltó eljövetelének köszönhetően jó szerezheti meg. Sőt, az ősi dokumentumok szerint Zarathushtra próféta megjósolta a Messiás születését, sőt hittársainak Júdeába vezető útját! Tehát a mágusok valójában csak a sorsukat teljesítették.
* * *
De hogyan láthatták előre a bölcsek a Szabadító születésének idejét? És valójában mikor született?
Krisztus születését december 25 -én ünneplik (január 7., új stílus). De ez a szám nem kapcsolódik a baba születési dátumához, amely ismeretlen. Elég önkényesen választották. A történészek szerint a decemberi téli napforduló kapcsán. Eközben a zoroasztriai mágusok, akik előre látták a Messiás születését, szinte azonnal értesültek róla. Ha meg lehet érteni, hogyan kaptak ilyen fontos információkat, ez segít kiszámítani, mikor született Jézus Krisztus. Végül is a betlehemi csillag csak egyfajta "iránytű" volt, jelezve, hol keressük Őt.
nagy valószínűséggel egy ilyen jel bizonyos természeti jelenség volt, amelyet a bölcsek helyesen értelmeztek. Pontosan melyiket? A válasz nyilvánvaló: a csillagok, akik asztrológusok lévén, jártasak a horoszkópok készítésében, jól ismerték a mágusokat. Egyébként ugyanazokat a csillagjegyeket használták, mint ma.
Ennek dokumentális bizonyítéka található a British Museumban őrzött agyagtáblákon. A Kr.e. I. század végének asztrológiai naptárát az ókori Babilon nyelvén rögzítik rajtuk. A modern tudósok ezekhez a tablettákhoz fordultak, és úgy döntöttek, hogy 8 és 4 év között tanulmányozzák a csillagok helyzetét. Az egyik táblán adatok voltak a Szaturnusz és a Jupiter mozgásáról. Közeledésük hatalomváltást és új király megjelenését jelentette, az első bolygó a régi uralkodót, a második pedig az újat jelképezte.
Izrael, és az ókorban Júdea esetében az állatöv hagyományos jele a Halak. Ha ismert, hogy ebben a csillagképben valami fontos eseménynek kellett volna megtörténnie, akkor elég, ha megnézzük a királyok érkezését előre jelző horoszkópokat, hogy megtudjuk, mikor következik be ez az esemény. Természetesen egy ilyen egyetemes méretű eseménynek a királyok királyának, Jézus Krisztusnak a születésévé kellett válnia.
Az agyagtáblákon szereplő feljegyzések szerint 7 év alatt a Szaturnusz és a Jupiter háromszor - májusban, szeptemberben és októberben - közelített a Halak csillagképhez. A történészek levonták a megfelelő következtetést: ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus, minden királyok királya, e hónapok egyikében, ie 7 -ben született!
Sajnos hibát követtek el számításaik során, elfelejtve megtudni az ősi elsődleges forrásokban, mely állapotokkal az akkori asztrológusok összefüggésbe hozták a Zodiákus különböző jeleit. Az angol asztrológus és numizmatikus, Michael Molnar, aki nagy korabeli érmegyűjteményt gyűjtött össze, véletlenül megállapította egyikükről, hogy a római uralom idején Júdea szimbóluma a Kos volt, aki vágtatott az égen.
Molnár értetlenül fordult az ókori görög csillagász, az i. E. Minden biztos: Júdea a Kos jegyében volt. De a Szaturnusz és a Jupiter 7 év alatt nem konvergáltak a Kos csillagképben. Ezért Jézus Krisztus születési évét rosszul számították ki!
A hibát azonban Molnár gyorsan kijavította: a Kos csillagképben ezek a bolygók egy évvel később kétszer találkoztak. Sőt, a 6. évet is példátlan asztrológiai esemény jellemezte: szeptember 17 -én a Jupiter hajnalcsillag bezárta a Holdat! Még ha a babiloni mágusok nem is tulajdonítottak kellő jelentőséget a Szaturnusz és a Jupiter közeledésének, nem tehettek róla, hogy nem figyeltek erre. Molnár arra a következtetésre jutott, hogy ezen a napon, szeptember 17 -én, 6 -án nemcsak a zsidók új uralkodója született, hanem a Messiás, Jézus Krisztus!
Nyilvánvaló, hogy a mágusok ugyanakkor meglátták a betlehemi csillagot, jelezve, hová kell menniük az isteni csecsemő keresésére. Ezt követően hosszú útra készültek, ami több mint egy hónapot vett igénybe.
* * *
Először is a mágusoknak ajándékokat kellett készíteniük, amelyek méltók a királyok királyához: tömjént, aranyat és mirhát.
A füstölőt, az istenség szimbólumát az aromás gyantából nyerték egy nagyon ritka tömjénfa kérgének levágásával. Szó szerint aranyat ér, mint sok szent rituáléban. Az aranyat, a királyság jelét, az ókorban misztikus aurájú anyagnak tartották, földöntúli tulajdonságokkal: végső soron színe nem fakul, és a felülete sem fakul. Végül a mirhát vagy mirhát, amelyet ritka fák szagos gyantájából nyertek, orvosságként, valamint elhunyt nemes személyek balzsamozására használták. Vagyis a halandóság szimbóluma volt. De a mágusok ajándéknak vették a baba felkenéséért. Ezért feltételezhetjük, hogy látók lévén, tudták: Jézus Krisztusnak meg kell halnia a kereszten.
Amikor minden előkészület befejeződött, a mágusok hosszú útra indultak. Valószínűleg valamilyen kereskedelmi lakókocsival követték, hogy megvédjék magukat a rablók támadásától.
A legnagyobb veszély azonban rájuk várt Jeruzsálemben. Heródes király a rómaiak segítségével került a trónra. Ez volt az egyik legkegyetlenebb uralkodó. A túlzott hatalomvágytól megkülönböztetve kíméletlenül lecsapott mindenkire, akit a királyi trón lehetséges jelöltjeiről gyanított. Heródes még három fiát és testvérét is kivégezte, attól tartva, hogy megdönthetik.
Eközben, bár a mágusok látnoki ajándékkal rendelkeztek, nyilvánvalóan nem voltak tisztánlátók és telepaták. Jeruzsálembe érve a keletről érkezett vendégek egyenesen Heródeshez mentek, és nem sejtve, hogy az isteni csecsemő milyen veszélynek van kitéve, megkérdezték, hol találhatják meg a zsidók újonnan született királyát?
Továbbá, ahogy Máté evangéliuma mondja, egy igazi nyomozó kezdődött: „Ezt hallva Heródes, a király megijedt … És miután összegyűjtötte az összes főpapot és írástudót … megkérdezte tőlük: hol kell Krisztusnak születnie? És ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így volt megírva a próféta által."
De egy ilyen túl homályos "tippen" lehetetlen volt megtalálni a zsidók újszülött királyát, hogy elpusztítsák. Ezért az áruló Heródes összehívta a mágusokat, akik semmit sem tudtak, és megkérte őket, hogy Betlehemben derítsék ki, hol van a csecsemő, "hogy én is elmenjek imádni őt".
A betlehemi vezető csillag segítségével a Bölcsek megtalálták a Messiás babát, meghajoltak előtte, és átadták a hozott ajándékokat: aranyat, mirhát és tömjént. Ezek az ajándékok egyfajta próbája voltak az isteni természet igazságának. A tény az, hogy a történészek szerint, ha figyelembe vesszük az útra való felkészülés idejét és magát a hosszú utat, JÉZUS KÉT ÉVRŐL VOLT!
Ha a babát az arany vonzza, az azt jelenti, hogy uralkodó lesz, a mirha - orvos, füstölő - pap. De nyilván mindent elvett, mert a bölcsek hittek isteniségében.
Ezt követően az Úr angyala álomban feltárta előttük Heródes király áruló tervét, és anélkül, hogy Jeruzsálembe mentek volna, elhagyták Júdeát egy másik úton.
Ezt megtudva Heródes király dühbe esett, és elkövette a bibliai történelem legszörnyűbb bűncselekményét, és elrendelte, hogy minden kétéves korú csecsemőt megöljön, mert a mágusoktól megtudta, milyen életkorúak voltak.
De az Úr angyala álomban megjelent Józsefnek, Szűz Mária házastársának, és azt mondta neki, meneküljön Egyiptomba családjával, és maradjon ott Heródes király haláláig. József éppen ezt tette. Sőt, a bölcsek által hozott értékes ajándékok segítették családját legalább két évig idegen földön élni.
Így a zoroasztriai mágusok nagy küldetést teljesítettek - hogy elmondják a világnak a Megváltó születését, és ezáltal segítették biztosítani a keresztény hit jövőjét.
